Találkozás.

Elmúlt sok év s nem láttalak. Emléked élt csupán a szívemben. Fiatal voltam s oly mohó azt hittem minden jár nekem. Meg is szereztem aki kellet. Nem néztem családot ,gyereket csak mentem a szerelem ösvényén. S ez akkor hozzád vezetett . Gyönyörű nyár volt, a fákon madarak daloltak,a kertekben nyílott ezer színű virág. S mi jártuk az ország utjait csodáltuk a fenyveseket,réteket.

Kis szállodákba éltük ki vágyaink tüzét. Így telt el pár év. Boldogok voltunk Azt hittük így marad mindig. De az élet közbe szólt. Talán mert bűn volt a kapcsolatunk. Miklós felesége megbetegedet . Sajnos már későn ment orvoshoz s nem sok időt jósoltak neki. Ez összetört mindent. Mint tükör darabjai úgy hullott szét a szerelmünk. Még néha találkoztunk,de ez már nem az a felhőtlen játék volt mit eddig játszottunk. Mind a ketten éreztük vége. Az ő gondolatai sem nálam jártak,én sem tudtam átadni magam neki. Kikellet mondani a búcsú szót. De még nem voltunk készen rá. Nem tudtam elképzelni hogyan lesz nélküle. Még is éreztem nekem kell lépnem. Ő nem fog szólni,de felőrli a kettősség ami eddig ment. Már nem az a bohém fickó volt. Minden másnap vitte a feleségét a kórházba aztán rohant hozzám. Egyik este aztán eljött az idő,kértem pihentessük a kapcsolatunkat. Nem szólt csak nézett ,torkom a sírás szorongatta. Lehajtotta a fejét s annyit szólt.- Menj..legyél boldog.- Nem értette meg nekem is éppen úgy fáj a válás. Azt hitte meguntam a röpke perceket a lopott csókokat. Pedig ez más volt..neki már a felesége mellet volt a helye. Letettem a szoba kulcsát s elindultam a lépcsőházba. Felállt, szeme könnyben úszott .- Köszönöm.- Ennyi volt. Rohantam mint az őrült lefelé,féltem vissza fordulok. A kocsiban már nem volt erőm tartani magam. Annyi év boldogsága hová tünt..

Elköltöztem a városból. Nem bírtam nézni a fájdalmát,felesége nem értette miért megyek el ha bejönnek a kórházba. De menni kellet. Most mikor ennyi év után újra találkoztunk. Csak álltunk némán,szó nem hagyta el az ajkunkat. Keze felém nyúlt hívogatón s én szálltam karjaiba mint szédült madár. Nem múlt el soha az érzés mi hozzá fűzött. Ez a találkozás bebizonyította számomra mit is jelentett ő nekem…Semmit csupán az életem...