Tűzzetek rózsát...

Tűzzetek rózsát a hajamba,
amikor majd a tér bezárul,
űzzetek rontást rögaranyba,
Dunába vessétek leltárul.

Fehér leplet ne adjatok rám,
viseljék azt a koravének,
orgona se szóljon, ha órám
lejárt itt, és a földbe térek.

Temessetek szilvafa mellé,
koporsóm legyen szénfekete,
váljak körforgás-eledellé,
vigyen a víz, vagy Nap melege.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Most kész.:)

M. Karácsonyi Bea képe

Igen valóban gondolkodóba ejti az embert. A halált, (halálomat) mint rontást mágikusan zárják araynrögbe, és hogy másnak ne ártson, vessék a Dunába.De megelégszem a viszba zárással is.:))

 

(Egy néha fehér boszi)

M. Karácsonyi Bea képe

És a leltárul...Talán a sok rossz hatás, minden ami ért.

Mivel ezt a részét csak én értem, nem jó vers, de nem szeretném átírni.

Kedves Sea...

Utóbbi időben nem sok versed olvastam és most meglepődtem. Nagyon szerettem a merész, különleges "képekkel" teli meglepő írásaid. Most mit látok? Egy szinte dalolható, balladisztikus hangú, lélekre ható csodálatos költeményt. Ez is TE vagy?...Újra bizonyítod nekem, hogy aki tehetség az mindenben otthon van. Gratulálok.

Imre

lnpeters képe

Nagyon sokat foglalkozol a halálla, Sea. A vers jó.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

 Korai még, de szép hattyúdalszerű költeményecske!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Kata, László köszönöm szépen az olvasást. Imre, örülök, hogy tetszik, köszönöm szépen.

Schvalm Rózsa képe

Kedves Sea!

Szép a versed.

Szeretettel: Rózsa

M. Karácsonyi Bea képe

Örülök, hogy szépnek látod.:)