Jelenlegi hely

Téli alkonyat

Beküldte Csilla - 2017, január 30 - 22:52

Szelíd mosollyal andalog

a hóbundás, mélyléptű alkonyat,

karjában apró angyalok,

ezüst dalukból csendet hajtogat.

Belénk simulnak fényei,

lelkünk bolyhába rejtve, és ha majd

az éj magához kéreti,

szárnyat kibomló álmunkból szakajt.

Hozzászólások

hubart

2017, január 31 - 08:16

Permalink

Nagyszerű versed szép lírai

Nagyszerű versed szép lírai képekkel jeleníti meg a téli alkonyat emberi - lelki vonatkozásait. Külön kell szólnom a vers szívdobogásáról, a nem túl gyakori 5 +3, 5 +5 -ös felbontású ritmusszerkezetről, amelyik igen jól illeszkedik a választékos képi arzenálhoz. Szeretettel gratulálok! :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Csilla

2017, január 31 - 12:34

Permalink

Köszönöm szépen a figyelmes

Köszönöm szépen a figyelmes olvasást és véleményedet, kedves Feri! :) 8 és 9-es sorokkal írtam meg először, aztán mintegy kísérletként tettem át erre a ritmusra. Tényleg nem túl gyakori, legalábbis az én fülem húzódozott tőle elsőre. :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

vati

2017, január 31 - 15:11

Permalink

Csodás líraiságú, eredeti

Csodás líraiságú, eredeti képiségű vers ez, kedves Csilla. Engedd meg, hogy a helyesírásra itt tegyek egy apró megjegyzést, mások is okulhatnak belőle, részedről meg bizonyára egy véletlen elütés... A hatodik sorban nem az "és" kötőszó után, hanem előtte van a tagmondatok határa, a vesszőt oda kell tenni. Gyakori eset, hogy a tagmondatok határán nem egy, hanem két kötőszó van, ilyenkor a kettő közé nem kell vessző. (és ha... és hogy... s hogy... stb.)

Varga Tibor