Tán látlak majd

Beküldte titus56 - 2017, május 23 - 06:19
Tán látlak majd 
 
Nem holmi talmi, amit hátrahagytál,
pedig de hányan haltak el miattad,
biztos? mindig a jó oldalon álltál?
a történést csak megtörténni hagytad,
vagy így kell, kezdettől ekként akartad,
ez volt elejétől magasztos terved,
hagyod élni - míg önmagába hamvad-
az embert, s csak aztán veszted türelmed,
 
és mikor szűk időnk tebenned lejárt,
majd nem marad belőlünk ami örök,
és a tű fokát úgy tartod, hogy bezárt,
parányi rését éberen őrködöd.
Nem tudom ehhez én gyarló hogy jövök,
bírálni téged, hisz lelkemen a folt,
igaz az ördöggel alkut nem kötök,
bár az élet pokol tornácáig tolt,
 
de magamhoz mindig is hű maradtam,
na nem miattad, kérlek zokon ne vedd,
életem én is megtörténni hagytam,
tőled tanultam ezt sohasem feledd,
volt, hogy kiáltottam de hangom rekedt,
csendes, nálad süket fülekre talált,
és vergődtem mint örök szárnyaszegett,
most mennem kell,...tán látlak majd odaát.

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, május 23 - 13:15

Komoly, elgondolkodtató vers, többször átolvastam. (A 3. sorban pótolni kellene a kimaradt "n" betűt a mindig-ből, megérdemli. :) ) Szeretettel. Éva

titus56 képe

titus56

2017, május 24 - 06:44

:) nagyon köszönöm Éva, és javítottam. :D