Szüret

Beküldte Haász Irén - 2016, október 6 - 15:43
 
 
A múlt a vessző; felsáncolt föld, 
amiből lassan életre tört 
és lombosodva tőkévé vált, 
érett terméssel űzve halált.
 
Göcsörtös teste gyűrűt nem hord, 
de társa mind, kit e néhány hold 
televény rögbe tűzött egyszer  
egy sok borúban jártas ember, 
 
kinek álmában isten táncolt 
a dombokon, a homok-ráncolt 
rónákon át; s megittasodva 
követte őt az embercsorda. 
 
A jelen: fürtök ékessége, 
derékzsibbasztó szüret vége, 
dalos puttonyok garmadája, 
présfakasztott must aromája.
 
Az ember tervez, küszköd érte, 
hogy vágyát, eszményét megélje, 
s a pincében, a hordómélyben 
a jövő érlelődik szépen.
 

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, október 6 - 20:06

Csodás a kép, jó az összhang... örömmel olvastalak. Éva

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, október 8 - 12:08

Kedves Irénke!

Így van ez, remekül megírtad.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2016, október 8 - 16:48

Nagyon tetszik a befejezés, és a "homok-rácolt rónák" képe. Szép, tartalmas vers, gratulálok! 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, október 8 - 19:07

Köszönöm Nektek.

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, október 12 - 14:02

Szép és tartalmas vers ez, Irénke. Nekem egy sokat tűrt, sokat dolgozott emberről szól, aki végül munkája gyümölcsét leszüretelhette. Gyönyörű képekben írsz, élmény olvasni. Gratulálok!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

hubart

2016, október 12 - 14:10

Irénkém, szép versedet itt is örömmel olvastam!  :)