Születésnapomra
Beküldte titus56 - 2016, november 17 - 09:09
Születésnapomra
(József Attila után szabadon)
Mindegy „hányéves” lettem épp,
nem voltam bábú semmiképp,
s habár
ma már,
nem ejt rabul a kellemem,
se nőt, se mást, csak nyelvemen
acél
a cél,
hogy rímbe öntsem versemet,
Attila biztos felnevet
felül,
s derül
heverve égi pázsiton,
mert én úgy nem taníthatom
e hont,
kivont
kardot sem lengetek,
papíron ásít rengeteg
baca
paca.
Tudom, posztumusz sem kapok,
ha egyszer mindent itt hagyok,
ezért
babért,
majd fönn az égi restiben,
nagyokkal iszunk septiben,
heves
felest.
Nem vagyok nyüzsgő kiskamasz,
ez tény csupán, és nem panasz,
nem kór
e kor,
farmert hordok, és sportcipőt,
megszerettem egy furcsa nőt,
szívem
viszem,
míg két kezemmel elbírom,
míg nem lesz lelkem satnya rom,
tolonc
kolonc.
A lét, törékeny vers-elem,
ezért bocsássa meg nekem
szavam,
s magam.
Hozzászólások
Csilla
2016, november 17 - 18:40
Permalink
Kedves, szelíd összegzés is
Kedves, szelíd összegzés is ez a szülinapi vers. Hát, Isten éltessen, Titus! :) A baca jelentését meg kellett keresnem, itt gondolom, hogy makacs pacákról lehet szó. (mármint tintafolt, nem makacs krapek ;))
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/