Szeptemberi este

A nyár ócska, lejárt lemez,
el is gurul a fák alól;
ahol halkan az ősz neszez,
lágyabb a dal,  más  nóta szól.

De most elpihen a szellő,
csend temploma a völgykatlan,
a szöcske, a víg szökellő,
az is olyan mozdulatlan.

Pók hívja pár apró fiát,
s legott jön száz fattyú, rokon
néma esti szimfóniát
pengetni a rongy húrokon.

Alábukik lassan a nap,
ott ahol a hegyek lilák;
szemére húzva a kalap:
Álmodd még a nyarat, Világ!

2015. szept. 20. 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gyönyörű...

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Csodaszép vers, átjárta lelkmet.

Erzsike

hubart képe

Örölök, ha megérintett, kedves Erzsike. 

Csilla képe

Nagyon szép szeptemberi este volt, láttam, hallottam mindent. :)

hubart képe

Kedves Csilla, köszönöm, hogy itt jártál!

Sztancsik Éva képe

Szívesen időztem, kellemes hangulatot varázsoltál. Üdv. Éva

hubart képe

Köszönöm szavaidat, kedves Éva!

hzsike képe

Álmodni, amíg lehet...

Nagyon szép vers. Szeretettel voltam itt.

Zsike :)

Bieber Mária képe

Nagyon szép. Szeretettel olvastam.

 

Bieber Mária

(Hespera)