Számadás

Fekete gyöngyök peregnek lassan vénülő ujjaim között 

Fekete gyöngyök a megélt évek halott emlékei... 

Emlékek, melyeket a ködszínű szél lelkemhez kötött 

Egy jobb világ kusza, fájó képei. 



Hoz e még változást, újat, szépet e szomorú sors? 

Lángol e halott szívem robbanva a mában? 

Vagy úgy döntesz ott fenn, ennyi volt? 

Érdemem nincs több, hitem fekete havában. 



Testembe bilincsel a lét, béklyóm nehéz, szomorú 

Volt néhány víg napom hahó! 

De lelkemben több ma már a ború. 

Hol vagy szerelem Te, aranyló...? 



Várok csodát, gyermekin remélve 

Karácsonyi hangulat, mi nyűg már 

Kihunyt szívem már megélte 

Mit kaphatott, a többi csillogó sár...