Sirató

Hull a könnyem, apám könnye,

ajkam didergő kikerics.

Sírod előtt várom, jössz -e,

hogy halálomból kisegíts.



Lábam alatt dermedt viasz,

a láng rajta már átfutott.

Gyászomban az arcod vigasz,
melyet oly régen bámulok.

Milyen szomorú vagy ma is,
kezed simítja kisdedét.
Minden pillanatunk hamis,
karod nem ölel, csak setét.

Árvaságra hagytál engem,
szívem vérzik, de nem nyafog.
Én küzdök farkasok ellen,
míg lelked óvják angyalok.