Siratódal

H.Gábor Erzsébet

 

Siratódal

 

Látod e már, én Édesapám, Mennyek gyönyörű fényét,

érzed-e már, én Édesapám, áldott, ölelő békéd?

 

Hallod e már, én Édesapám, angyal csodaszép dalát,

látod-e már, én Édesapám, Napszín-aranyú haját?

 

Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy bánatom égbe ér,

látod-e mondd, én Édesapám, hogy sírok a percekér’?

 

Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy nyomnak az álmaim,

érzed-e mondd, én Édesapám, hogy mekkora kő a kín?

 

Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy mennyire bús, dalom -

bírom-e mondd, és meddig, Apám, hogy marjon a fájdalom?

 

Sír ma a szél. Én Édesapám, még annyira kellenél!

Drága Apám, úgy vár vak imám, mint éj, aki fényt remél!

 

 2013.12.20.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Drága Erzsike, ez az édesapádról szóló versed is nagyon szép és megható...És a hexameterek is!

Ölelésem.

hzsike képe

Köszönöm szépen drága Seám, a kedves szavaidat.

Szeretettel láttalak nálam:Zsike :)

hubart képe

Nagyon szép és méltóságteljes sorok! Illenek hozzá a hexameterek. Szeretettel jártam itt, kedves Zsike. 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. Szeretettel fogadtalak ma is.

Zsike :)