Siratódal
Beküldte hzsike - 2013, december 20 - 18:31
H.Gábor Erzsébet
Siratódal
Látod e már, én Édesapám, Mennyek gyönyörű fényét,
érzed-e már, én Édesapám, áldott, ölelő békéd?
Hallod e már, én Édesapám, angyal csodaszép dalát,
látod-e már, én Édesapám, Napszín-aranyú haját?
Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy bánatom égbe ér,
látod-e mondd, én Édesapám, hogy sírok a percekér’?
Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy nyomnak az álmaim,
érzed-e mondd, én Édesapám, hogy mekkora kő a kín?
Érzed-e mondd, én Édesapám, hogy mennyire bús, dalom -
bírom-e mondd, és meddig, Apám, hogy marjon a fájdalom?
Sír ma a szél. Én Édesapám, még annyira kellenél!
Drága Apám, úgy vár vak imám, mint éj, aki fényt remél!
2013.12.20.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, december 20 - 19:58
Permalink
Drága Erzsike, ez az
Drága Erzsike, ez az édesapádról szóló versed is nagyon szép és megható...És a hexameterek is!
Ölelésem.
hzsike
2013, december 21 - 14:17
Permalink
Köszönöm szépen drága Seám, a
Köszönöm szépen drága Seám, a kedves szavaidat.
Szeretettel láttalak nálam:Zsike :)
hubart
2013, december 21 - 15:06
Permalink
Nagyon szép és méltóságteljes
Nagyon szép és méltóságteljes sorok! Illenek hozzá a hexameterek. Szeretettel jártam itt, kedves Zsike.
hzsike
2013, december 21 - 17:10
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Feri.
Köszönöm szépen, kedves Feri. Szeretettel fogadtalak ma is.
Zsike :)