Sötétbe, ködbe

(Veronikámnak Virágomnak)

 

Te botló, tántorgó Szeretet!

Mi volt a lelked? Oltár.

Miért lett utad meredek,

hová, jaj, hová bujdokoltál?

Sötétbe, ködbe burkoltad magad,

Te, a teremtésben legártatlanabb!

 

Vérző ujjakkal kaparom az éj falát

sejtve, tán oda rejtekeztél

az oroszlán homály, a falánk

képzetek elől, míg bensőd e nyárban is tél,

itt nyújtom kezem, fogd meg, szent alak,

hogy a szakadék széléről visszarántsalak!

 

Hozzászólások

hzsike képe

Torokszorító, gyönyörű!

Szeretettel voltam itt:Zsike

 

vati képe

Köszönöm, Zsike! Szeretettel: Tibor

Varga Tibor

Mysty Kata képe

 Visszahoztad...ha csak egy teremtő pillanatra...

 Visszahoztad!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

vati képe

Vissza is hozom, Kata kedves! Visszahozom...

Varga Tibor

M. Karácsonyi Bea képe

Átérzem....

Az oroszlán-homály külön tetszik.

vati képe

Szinte gondoltam, kedves Sea, hogy az oroszlán homály majd feltűnik neked. Örültem ittjártodnak. :)

Varga Tibor

Nagyon szép! Gratulálok Tibor!
 

vati képe

Köszönöm, Edina!

Varga Tibor

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Tibor!

Megértem az érzést, én is visszahoznám drága szüleimet.

Szeretettel Dyona