Rozsdafolt

Rozsdafolt
 
Már zizgelődik néhány rozsdafolt az úton,
halkan hullani látszik a nyár jutalma,
serényen lenyúl még a szállongó levélért,
a fák, vidám szelektől hajlongó karja.
 
Készre feszített már a vászon, csendben pihen,
talán az ősznek kevés idő még kellhet,
hogy puha óarannyal ragyogtassa körbe
a nyár vad szívéről lepergő szerelmet.
 
Még ott buzog, még varázsol ágtól gyökérig,
még szeretve bújik szűk levélerekbe,
de a kéreg alatt ott dobog már a kérdés:
forró ágakon, újra nyár, vajon lesz-e?