Jelenlegi hely

Rejtélyekre nyíló ablak vagy

Beküldte Haász Irén - 2014, november 17 - 18:35

Rejtélyekre nyíló ablak vagy szívem,
spalettarések suttogják nyikorogva
hívásod,
poros, zárt udvarról áradó színek:
metszett mirtusz, kovácsoltvas hívságok,
akáciák, rézvirágok közt libeg.

A szél kése ablakkeret réseket feszeget,
testhez simuló világod zaja
mint dobozba halmozott élet, jaj, nehéz.

Még szökőkút kéne, madár dala,
és Paradicsom lenne az egész
ötven lépésnyi világegyetem…

Hozzászólások

hzsike

2014, november 17 - 20:05

Permalink

Ó, de nagyon szép! :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2014, november 19 - 18:44

Permalink

Köszönöm, Zsikém. Örülök,

Köszönöm, Zsikém. Örülök, hogy tetszik, rövid, de metaforákkal teli vers.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mysty Kata

2014, november 19 - 19:30

Permalink

Rendkívül szép!! Örömömre

Rendkívül szép!! Örömömre szolgált , képei elragadtak!Ölellek!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2014, november 21 - 19:14

Permalink

Köszönöm, drága Katám.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2014, november 21 - 20:12

Permalink

Remek vers! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2014, november 22 - 16:27

Permalink

Nagy örömmel vettem

Nagy örömmel vettem dícséretedet, kedves Laci, köszönöm szépen.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Vaskó Ági

2014, november 22 - 08:36

Permalink

Irénke, szépséges képeid,

Irénke, szépséges képeid, nagyon találó hasonlatod,

friss szellőként simították lelkemet. Köszönöm az élményt! Ági

Vaskó Ági

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2014, november 22 - 16:27

Permalink

Én köszönöm kedvességed, Ági.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2014, december 12 - 14:58

Permalink

Jól látod, Joe, pontosan így gondoltam. A cím, ill. az első sor mutatja, itt két emberről, egy férfi-egy nőről van szó, köztük az ablak, amit nyitni-zárni egyformán lehet. Bár a szívek-lelkek hívása áthallatszik az alapvetően szép körülmények között egymáshoz, azért a gondok is megjelennek, a zárkózottság, vagy elzárkózás, és így nem könnyű az élet. Pedig alapjában véve az a lényeg, már csak kevés plusz kéne ahhoz, hogy saját kis Paradicsom legyen az a kert...