Jelenlegi hely

Rejtőzködő csillagok

Beküldte lnpeters - 2013, március 20 - 23:46

Rejtőzködő csillagok…

Vén galaxis nyikorog;

Fáradt Idő felhő-teste

Sejtelmesen gomolyog.

—-

Hol vannak a tegnapok?

Rejtőzködő csillagok…

—-

Rejtőzködő csillagok…

Szívós öreg Tél kopog;

Légüres tér – vén Becsület

Magányosan imbolyog.

—–

Settenkedő sors morog;

Rejtőzködő csillagok…

—-

Rejtőzködő csillagok…

Holt szabadság sompolyog;

Szájzárat növesztenek

A globalizált holnapok.

—-

Győztes enyészet ragyog,

Rejtőzködő csillagok…

Hozzászólások

csellista

2013, március 21 - 06:37

Permalink

Drága Laci! Lenyűgöz, hogy

Drága Laci!

Lenyűgöz, hogy szavaid egyszerűségében mennyi tűz lobog, míg a mélyben húsba vájó fájdalom dübörög, de a felszínre már csak áttetsző gyöngyként törnek fel, egyenként megcsillantva a mélyben zajló feszülést.

Fejemet meghajtva köszönöm ezt az élményt, melyet lelkemben magammal vihetek.

Baráti szeretettel és tisztelettel gratulálok: Zsuzsa

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2013, március 21 - 10:21

Permalink

Csodálatosan "rejtőzködnek"

Csodálatosan "rejtőzködnek" szép versedben ezek a csillagok, kedves Laci. Örömmel voltam itt.

Szeretettel:Zsike:)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

stapi

2013, március 21 - 12:51

Permalink

Semmi sem a régi, omladozik

Semmi sem a régi, omladozik minden. Holt a szó és holt a betű - emeleti szinten. Gratulálok versedhez!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

aLéb

2013, március 21 - 21:11

Permalink

Sajátos belső dallama van,

Sajátos belső dallama van, talán ettől kicsit dalszerű bennem, ugyanakkor a kemény szavak, a súlyos tartalom erős kontrasztban van ezzel. Tetszik a remekül vezetett belső történet.

aLéb