Ránk tört az ősz

Igen gyorsan ránk tört az ősz, 
megfosztott az izzó láztól;
elbóbiskolt talán a csősz, 
a bitang szív. Rablót pártol!
 
Óhajtotta tán az enyhet
a sistergő pokoltűzre,
látva, hogy a lélek senyved
jövőt nemző vágytól űzve? 
 
Tar homlokán az időnek
a gondok mély árkot ásnak,
vad pókjai hálót szőnek
a szomorú elmúlásnak.
 
Az öreg nap erőlködve
pirul, mint ki rejtőzve vét,
bús öngyilkos, szürke ködbe
fojtja régi tüze hevét. 

Hozzászólások

hzsike képe

Remek vers. Szeretettel gratulálok, kedves Feri! :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike! :) 

Csilla képe

Az a bitang csősz és a vad pókok igazán egyedivé tették a versedet! :) Remek!

 

hubart képe

 :)  Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

lnpeters képe

Igen, ez most valahogy így van... Gratulálok, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Laci! :)