Pozdorja

Festett egem hasad. Kiált a fa

födém, a pozdorjalemezzé gyűrt.

Recseg, kívülről elkapta a fagy,

bent a meleg. Kettő közé került.

Harctér ez itt! Mint minden más, ami

ellentétes erőknek játékká vált,

igyekszik a fronton kitartani,

szorongatva repedő tapétáját.

Mint árapály tágul, s húzódik össze,

holtában is él. Lélegzik, mozog.

Kint fagy, bent hő. A kettő között, közbe’

a lemez zokszava felimbolyog.

Csaták hőse. Minden tél kárvallottja,

őrangyalom. Új tapétát hozok.