Philemón és Baucis

 
 
A Mindenek Ura remeg: 
azúr palettán felhőfolt, 
az ég a vízzel összefolyt, 
egy csónak semmiben lebeg. 
 
Ott fent az ég hiába kék, 
ha közben mállik szét  a ma; 
de tartja még, mint jó anya 
fiát, egy vén fa, párjaként,
 
a vízzel félig telt ladik 
hozzábújik és álmatag 
testéről reccsent rátapadt 
moszatfüzért és halait. 
 
Csend, víz, pára nap nap után…
Egy lehullajtott, rossz faág
evezőnek hitte magát,
de illúzió volt csupán.
 
Mint Philemón és Baucis 
simul a két göcsörtös test 
egymáshoz, hisz harapni kezd 
a Nagy Vasfog egyszer úgyis. 
 
 
 
Varga András fotója
A hódmezővásárhelyi Lucien Hervé Klub összművészeti kiállítására beválasztott kép és vers.
 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Kiemelkedően szép vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Köszönöm szépen!

Csilla képe

Nagyon beszédes kép és vers együtt. Tetszett. 

Haász Irén képe

Örülök Csilla, és köszönöm.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek vers és kép, nekem nagyon tetszik.

Erzsike

Haász Irén képe

Köszönöm, Erzsikém.

Mysty Kata képe

 Majdnem elájultam , Szépség és tökély...szenzációs!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Nagy örömmel olvastam míves versedet, egyedül a 3. versszak végét nem bírtam még teljesen értelmezni, de... ami késik, nem múlik. :) Szeretettel. Éva

Bieber Mária képe

Csodálatos versedhez szívből gratulálok, kedves Irénke!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)