Őszülő lankák

H.Gábor Erzsébet
Őszülő lankák
 
Őszülő lankák árva ölében,
nem meredez már réti virág,
varjak a földön, varjak az égen,
leskel a metsző téli világ.
 
Rőt leveleknek száraz siráma
zizzen a légben - oly keserű,
lombok palástja hullik alája,
szél-zene hallik, bús hegedű.
 
Mégis reménylőn kel fel a nap ma,
szánva a fákat átöleli,
s színarany csókját rájuk tapasztva,
hűtlen nyarát még visszacseni.
 
2014.11.14.

 

 

Hozzászólások

lnpeters képe

Megint a Rád jellemző káprázatosan szép ritmus - remek versben.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Drága vagy, Laci! Köszönöm szépen! 

Szeretettel, fogadlak mindig:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves zsike!

Szerintem is gyönyörű, már olvastam másutt is, de megérte újraolvasni.

Erzsike 

hzsike képe

Kedves vagy Erzsikém, köszönöm, hogy itt is elolvastad.

Ölelek.Zsike:)

hubart képe

Szép, dallamos őszi versedet örömmel olvastam. 

hzsike képe

Neked is köszönöm, kedves Feri. Én meg örömmel fogadtalak:  Zsike :)

Haász Irén képe

Szépséges vers, kedves Zsikém...! 

a szél és a zene közé nem kéne kötőjel?

hzsike képe

Köszönöm, drága Irénkém, a kötőjelet is! :) Ölellek: Zsike :)

hzsike képe

Örülök, hogy tetszett a vers, kedves Joe. Köszönöm szépen.

Szeretettel:Zsike :)