Jelenlegi hely

Őszanyó

Beküldte hubart - 2015, október 2 - 12:58

Pergamenszín levelekre
vérrel írt a szelíd ősz,
tapintatos, sose nyegle,
korosodó, jó dizőz.

Névjegykártya az a levél,
mellyel bejelentkezett,
a színpadon ő is megél,
sőt, kivágja a rezet.

Bár nem tudja lepipálni
a tavaszt, vagy a nyarat,
jöhet fagy, történjen bármi,
az emléke, megmarad!

Fény előtte, köd utána,
és jöjjön bár kerge tél,
csípős szél és nagy burána
majd mind őróla beszél.

Ritkán húzzon fejünk felett
a gondfelhő-gomoly át,
őrizzük hát, amíg lehet
szép, nagymamás mosolyát!

Hozzászólások

Haász Irén

2015, október 2 - 18:10

Permalink

:))) Őrizzük, csak a burána

:))) Őrizzük, csak a burána inkább a ködfelhőt vigye, ne a nagymamát...:))

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, október 3 - 20:56

Permalink

Úgy bizony, kedves Irénke!

Úgy bizony, kedves Irénke! :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2015, október 2 - 18:21

Permalink

Kedves, szeretni való őszi

Kedves, szeretni való őszi vers. Én is mosolyogtam. ("nagymamásan")

Szeretettel voltam Nálad.

Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, október 3 - 20:57

Permalink

Örülök minden nagymamás

Örülök minden nagymamás mosolynak, kedves Zsike! :) Mint négyszeres nagypapa. :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Judit

2015, október 4 - 14:24

Permalink

Nálam az ősz simán lepipálja

Nálam az ősz simán lepipálja a tavaszt és a nyarat. Mesés évszak, nagyon szeretem.
Jól esett ezeket a finoman lüktető, huncut mosollyal és szeretettel átszőtt sorokat olvasni. Köszönöm az élményt.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, október 4 - 15:28

Permalink

Én is szeretem az őszt, csak

Én is szeretem az őszt, csak ne lenne a köd, meg a korai sötétedés, azok nagyon nyomasztanak. Örülök, hogy itt jártál, Judit, köszönöm kedves szavaidat. :)