Orpheus a királyokhoz

Atyánk,

A Nap

Az ég ormára hágott;

A Pangaión hegyéről

Nézem

A világot.

—–

Amint fent,

Úgy odalent;

Földi lárma visszhangja

Égi csend;

S a Lelkekben alakul

A Rend.

—–

Az égen bolyhos felhő tekereg;

Az ember ég és föld között

Lebeg.

—-

A sírba kerül mind, ami halandó,

S a költészetbe, ami

Maradandó.

—–

Dalt még Isten sem,

Csak Költő teremt;

Amint fent,

Úgy odalent.

—-

Nem nőhet az égig a gyönge sás;

A király sose lehet uzsorás.

—–

Ha ember elé anyag áll a sorba,

A világ rendje ferde,

Csorba,

S az ember Isten szent rendjét

Rabolja.

—-

Isten előtt minden király felel;

A pénzt és a latort

Fékezni kell.

—–

Ha munka üdve pénz-kufárra száll,

Akkor semmirekellő a király.

—-

A pénz csak pénz,

Az anyag csak anyag;

Munkától lehet ember gazdagabb.

—-

Az ember jóléte

Vagy biztonsága,

Nem lehet áldozat vagy alku tárgya.

—–

Alkotó munka,

Béke,

Tiszta csend;

Ahogy fent,

Úgy odalent.