Nyanyámnak hívtam nagymamám

Versem ötleté H. Gábor Erzsébet Nagyanyám című verse adta. 

Becézve szólt anyák szaván,
a Nyár dalolt az almafán,
mézeskalácsfalat rakott
a fényre nyitva ablakot.

Köténye szárnya barna volt,
kék szeme gyakran harmatolt,
ha ember bukott a gáton.
Betyár voltam, de nevetett,
és megbocsájtva szeretett,
ő volt az első barátom.

Imából várat épített,
kizárva pletykát, tévhitet.
Mosott, vasalt, s hét tűz között
magát alázva küszködött.

Nyanyámnak hívtam hajdanán
drága mostoha nagymamám,
s a szó is ajkamra fagyott,
hiába volt az oltalom
sokáig sírva szólt dalom,
mikor hűtlenül itt hagyott.

2014. júl. 13.