Nyári éjszaka...

Sötét szárnyaival szemérmesen takar be a csend

A hold lámpás fénnyel kíváncsian mereng.

Felettünk apró tüzekkel nyílnak a csillagok

Szemeinkben a vágy éhesen felragyog.

Szél sem rebben. Hangtalanul hallgatóznak a fák,

Levél sem rezdül, s a fában egy szú hosszú szünetet rág.

Halk sóhaj buggyan, pihegve zihál az öröm

Lázas testemmel testedhez költözöm.

Felajzottan, mint lágy ívű íj megfeszülsz.

Mézeddel oltom szomjam szüntelenül.