"Női szeszély"

A csoki csak a szádban olvad!
Két félbeharapott szelet között, ízben
az élet szerves, szenvtelen része.
Kokettált esernyő alatt egy ficsur, állt a vízben.
Kendőzetlenül a testem leste, kigyúrt
volt minden izma...majd egy laza aforizma
szellent el az ajkán. Pelyhes álla íve
alapján talján vér csörgedezhetett
ereiben...(kínos vagy nem is talán?) lázba
hozott az este...valami ős-erő jött elő,
s vonzott hozzá. Bárcsak nekem hozná
minden reggel a kávét, pirítóst!
Azt hiszem, mindjárt sikítok, ha rámnéz...
Igen, megnézett, s jön felém! Azon nyomban
elfutok zavaromban! Lányok, lányok
édes az élet! (Ettől izgalmamban hányok...)
Szépséges balerínák, Borneó és burnuszok!
Szégyen a futás, de nem boldogulok...
Ma este inkább csendben hazahúzok!