Nemvagyunk

Nemvagyunk

Mi nem vagyunk, és nem is leszünk

már sudár, délceg fák soha.

Sem égbe karcoló platánok,

csak erdők rozsdás bocskora.

Mi nem vagyunk, és nem is leszünk,

búvó vízmosás a hegyben.

Ránk sohasem emelte szemét,

könnyét sem hullatta Isten

Mi nem vagyunk, és nem is leszünk,

kik az Úr ajkán halkulunk.

Nem ringat szél az ébredésbe,

két szava közt a csend vagyunk.

Az vagyunk, mindig csak az leszünk,

mivé kemény sorsunk farag.

Magunk fölött magunk virrasztunk,

urnánk, magunkra szórt harag.