Nem leírható
Beküldte Haász Irén - 2014, november 30 - 17:22
A múló évek öltöztettek vágyba,
hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám.
Én nem készültem ilyen árvaságra,
mégsem értékeltelek igazán.
Hogy létezel, oly természetes volt!
Ikonná csak az évek érleltek,
mint élesztőgombák a nemes bort,
mint borostyánná ér a fa mézgája.
És sokasult, mint cseppből óceán,
fahéjas emlék, csillámló percek árja.
Most, Karácsonykor, úgy szorít a bánat,
úgy fáj a hangod, ősz fejed hiánya,
és a tudat, hogy már minden hiába,
nem boríthatlak szeretet-virágba,
- hogy nem leírható.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, november 30 - 17:35
Permalink
A legszebb Versed
A legszebb Versed egyike..nagyon szép élményt adtál !!Ölellek Irénkém!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2014, december 1 - 20:27
Permalink
Ölellek, drága Kata!
Ölellek, drága Kata! Köszönöm. Nem más bőrébe bújtam itt...
hzsike
2014, december 1 - 19:23
Permalink
Engem is nagyon
Engem is nagyon megérintett...
Szeretettel voltam Nálad, kedves Irénkém.
Ölellek:Zsike :)
Haász Irén
2014, december 1 - 20:28
Permalink
Köszönöm, Zsike, szeretettel
Köszönöm, Zsike, szeretettel láttalak.
hubart
2014, december 2 - 15:50
Permalink
Ez nagyon megható drága
Ez nagyon megható drága Irénke!
"mint borostyánná ér a fa mézgája
(...)
fahéjas emlék, csillámló percek árja."
Haász Irén
2014, december 3 - 18:55
Permalink
Ferikém, nagy örömmel
Ferikém, nagy örömmel köszönöm!
Haász Irén
2014, december 11 - 16:53
Permalink
Elég az,
Elég az, Joe...:))))))))
Köszönöm.