Nem hiába

 
Kerestem egyre, végtelen körökben,
sötétbe hűlő félszavak nyomán:
hová gurultak álmaim törötten?
Hiába fújtam méla harsonám?
 
Mint maskarás az éj ölébe bújva,
akit takarnak színes rongyai,
magamra leltem minden arcban újra,
és nem bírtam neved kimondani.
 
A kétely húsevő virága nemrég
eltelt, s bezárta kelyhét sebtiben,
már megfelelni csak Neked szeretnék,
egész az álmom, szívemen pihen,
hagyom, karolják, ég felé emeljék:
kegyelmed és megújuló hitem.

Hozzászólások

Vaskó Ági képe

"hagyom, karolják, ég felé emeljék:
kegyelmed és megújuló hitem."
 
Drága Csilla, lélekemelő versedhez szeretettel gratulálok!

Vaskó Ági

Csilla képe

Nagyon szépen köszönöm, Ági, örülök a véleményednek!

 

 

hubart képe

Nem fújod hiába a harsonád, kedves Csilla, mert a hited az ég felé emel, és az álmaid lassan beteljesednek! :)  Szeretettel gratulálok!

lnpeters képe

Micsoda képrendszer! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Kedves Feri és Laci, köszönöm szépen! :)

 

Haász Irén képe

Emelem kalapom!

Gyönyörű.

Csilla képe

Köszönöm, Irénke, mindig örülök, ha erre jársz, és nem hagysz szó nélkül. :)

hzsike képe

Annyira gyönyörű, szinte a húsomba vájt. Szeretettel ölellek, Csillám. :)

Csilla képe

Örömmel hallom, Zsikém, ölellek én is :)