Ne verjetek, neveljetek...

Feszít a szó. Ha hagyna még

elég időt...beszélj, beszélj!

A némaság ma semmit nem ér,

nem is nagyon  helyénvaló.

Igaz legyen, súlya legyen

égrengető, föld-indító...

Tűzben parázs, engedj, ha látsz.

Enyém tiéd, kinek miért,

Egy halna meg mindenkiért?

Szembegyaláz és megaláz.

Méreg-fogas álnok kígyó

Hideglelés, ma halni jó...

Hittel kevés vigaszt adó.

Szemenszedett, hazug a szó

hideg, ravasz. Megfeszíttetett.

 Illúziók kialszanak, haragszanak...

 Csendedbe’ félsz. Fájsz mindenért.

Kiáltana egy gondolat: miért a vér?

Forró fejek, hidegzuhany.

Ne verjetek, elfogy utam,

visszatérek, szánj meg Uram!

Neveljetek magból sarjat

fejjel ne menjetek falnak.

 Mint az árva, anyátlanul

életfénye lealkonyul,

Apátlanul-hazátlanul...

Kő a kőhöz, test a testhez.

Merengőknek holddal este

Kerek-fényes mézes-halál

 lelkekbe lát, lelkeken át.

Néz egy anyát, s halott fiát…