Nagyok közt - szonett

Beküldte titus56 - 2016, március 14 - 16:49
Nagyok közt-szonett
 
Nagyok közt is oly hatalmasra nőttél,
egy világ lett özvegy, ó az a vonat.
Szégyen, hogy amit éltedben kerestél
- rekedtre suttogva zengő hangodat-
 
csak a könyvek fehér lapján feketül,
és nem most meséled ifjúnak, vénnek.
Lettél, mi vonat füstjéből ránk vetül,
örökkön gomolygó, szentséges ének.
 
Kit mindig sötétlő gyászhír emleget,
ki "sem rokona, sem őse senkinek",
ki örökös-bronzban szépet álmodik.
 
Ki kékítőből rég fentről integet,
és belülről szaggatja szűz ingemet,
"sorstalanságod" rajtam tollászkodik. 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, március 16 - 11:06

Ó, de szép...! Finom utalások, mértékteli bánat...

titus56 képe

titus56

2016, március 29 - 10:21

Nagyon köszönöm kedves Irén.

 

titus56

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2016, március 16 - 13:47

Eszméletlenül hat!! Bravó, köszönöm az élményt!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

titus56 képe

titus56

2016, március 29 - 10:22

Én köszönöm kedves Kata, hogy megtiszteltél látogatásoddal.

 

titus56

hzsike képe

hzsike

2016, március 16 - 13:59

Remek tisztelgés ez, a KÖLTŐ előtt, egy visszafogott, szelíd, kissé elégikus hangú, hagulatú, szépséges szonettben.

Nagyon jól megidézi az érzést, a hangulatot.

Ölellek. Zsike :)

titus56 képe

titus56

2016, március 29 - 10:23

Drága Zsike, nagy köszönetem.

 

titus56