Nagyapám emlékére

H.Gábor Erzsébet

Nagyapám emlékére

Már csak ködbefulladó, ősz haja,

és ráncoktól ölelt mosolya 

dereng, lelke oly rég fent kereng,

neki már nincs baja.

Már csak avarillatú lomb alatt,

s álmomban jön el a pillanat,

hogy a gyermekkezemet fogja,

s mondja - így óvtalak!

Már csak múltbafoszladó, régi kép,

és fülembe zengő, szép regék

őrzik fakult emlékként őt is,

s szavait szent igék.