Nagyanyám szép szava
Beküldte hzsike - 2013, április 2 - 16:48
Nagyanyám szép szava átölelt,
szíve is muzsikált úgy felelt.
Két szeme szelíd és tiszta volt,
ruhája jóságot illatolt.
Esténként leült a székire
- ágyamnak vásott kis szélire -
karjai átfonták vállamat,
s puhára bélelték ágyamat.
Mesélt a télről, a tavaszról,
rókáról vörösről, ravaszról,
s elmondta mi az a szeretet,
s azt is, hogy mennyire szeretett.
Konyhája illatát hagyta rám,
s kendőjét, csüngve az almafán,
képet is hagyott, de megkopott;
a karjába fonva ringatott.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, április 2 - 18:10
Permalink
Az élmény amit ad,
Az élmény amit ad, szívszorítóan szép.
hzsike
2013, április 2 - 19:44
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Sea!
Imádtam a Nagymamámat is. (Nagyanyának szólítottuk, a Húgommal)
Szeretettel fogadtalak:Zsike:)
hubart
2013, április 2 - 21:14
Permalink
Én is ráismertem saját
Én is ráismertem saját nagymamámra a versed olvasása közben. A nagymamák hiánya pótolhatatlan, versed pedig most is nagyszerű.
hzsike
2013, április 3 - 11:19
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastad
Köszönöm, hogy elolvastad kedves Feri. Örülök, hogy számodra is emlékeket idézett a vers.
Szeretettel fogadtalak most is:Zsike:)
Mysty Kata
2013, április 2 - 21:19
Permalink
Ha hosszabb lenne a versed
Ha hosszabb lenne a versed , akkor sem lenne elég ebből a lágy édes dallamból! kedves , szép!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, április 3 - 11:25
Permalink
Köszönöm szépen, Katám, a
Köszönöm szépen, Katám, a kedves szavaidat.Mindig szeretettel fogadlak:Zsike:)
Nos, eredetileg hat versszakos volt, de túl hosszúnak találtam, és ezért tettem fel csak négy versszakot. Viszont -mivel szívesen olvasnád még- idemásolom Neked a teljes verset:
Nagyanyám szép szava átölelt,
szíve is muzsikált úgy felelt.
Két szeme szelíd és tiszta volt,
ruhája jóságot illatolt.
Énnekem ő volt a mindenem,
osztoztam véle a kincseken,
szerettem, s akartam mindig őt,
néztem, hogy fűzi a kiscipőt.
Amikor szóltam és rám figyelt,
mennyben az angyal is irigyelt,
én voltam néki a mindene,
anyja, a gyermek, a kisdede.
Esténként leült a székire,
ágyamnak vásott kis szélire,
karjai átfonták vállamat,
s puhára bélelték ágyamat.
Mesélt a télről, a tavaszról,
rókáról vörösről, ravaszról,
s elmondta mi az a szeretet,
s azt is, hogy mennyire szeretett.
Konyhája illatát hagyta rám,
s kendőjét, csüngve az almafán,
képet is hagyott, de megkopott;
a karjába fonva ringatott.
Mysty Kata
2013, április 3 - 11:35
Permalink
Köszönöm ezt a szerető
Köszönöm ezt a szerető figyelmet, mindig így teljesüljenek vágyaim!Ölellek! kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, április 6 - 18:35
Permalink
Örömmel tettem, kedves Katám.
Örömmel tettem, kedves Katám. Igen, teljesüljenek a vágyaid is, úgy, ahogyan azt Te szeretnéd. Öllelek:Zsike:)
Haász Irén
2013, április 6 - 18:00
Permalink
Hát, ez nagyon tetszett,
Hát, ez nagyon tetszett, kedves Zsike!!! Bájos, ringató, szeretetteli.Nagy örömmel olvastam többször is.
(Vigyázz a tájszavakkal, tájszólással, nekem is kellett már javítani emiatt...)
hzsike
2013, április 6 - 18:48
Permalink
Örülök, hogy tetszett a vers,
Örülök, hogy tetszett a vers, kedves Irénke, köszönöm szépen, hogy eljöttél, és köszönöm a jószándákú tanácsaidat is.
Azért annyit elmondanék, hogy az "illatolt" szót, még soha nem olvastam sehol, és azt hittem, hogy én találtam ki.(nagyon tetszett valamiért) Aztán most utánanéztem, és a Google, még egy-két "illatolt" szót jelez, hogy már más is használta, a korai versekben.
A székire-szélire szavak, pedig tudatosan kerültek a versembe, hiszen lehetett volna székére-szélére is, de úgy gondoltam, hogy ez a történet (Nagyanyám ideje) is olyan régi már, hogy itt helye lehet, az akkori tájszavaknak is, bár tisztába vagyok azzal, hogy ez nem egy szép "irodalmi" gesztus. Ennek ellenére, a régi, vagy régies kifejezéseket, és egy-két tájjelegű szót is, szívesen megjelenítek a soraim között. Így próbálom azokat "életben tartani".
Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)
barnaby
2013, április 6 - 18:25
Permalink
Nagy örömmel, és jóleső
Nagy örömmel, és jóleső érzésekkel olvastam a versed, kedves Zsike...szép emlékeket idéztél meg gyerekkoromról, köszönöm neked. Szeretettel:B:)
hzsike
2013, április 6 - 18:51
Permalink
Kedves Barna! Örülök, hogy
Kedves Barna! Örülök, hogy sikerült benned régi, szép, érzéseket felevenítenem. Nekem is jólesett, hogy "jólesően" olvastad a sorokat. Köszönöm, hogy eljöttél.
Nagy szeretettel fogadtalak Téged is.
Zsike:)