Miskolc

 
Tél van, zimankós, szürke-kék napok,
te nem szólsz, én is inkább hallgatok.
A villamos alig csilingelő,
mögüle gyárak füstje ring elő.
 
Aprókat lépve, szinte félszegen
megyünk az úton, járdaszéleken.
A fény kopottas délután ötig,
olyan erőtlen, érzem, eltörik.
 
Aztán kigyúl a város, izzanak
a Szinva-partig elcipelt szavak.
Kezem kezedben, s mint a gyermekek,
egy padra szívet rajzolok neked.
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Remek vers!

Gratulálok, Csillám! :)

Ma reggelre, nálunk is leesett a hó!

Haász Irén képe

Bensőséges, szép vers!

Csilla képe

Köszönöm Zsike és Irénke, hogy időt szántatok a versre. Itt is megmaradt a hó, gyönyörű a táj, ünnepi! :)

 

Bieber Mária képe

Kedves Csilla! Versed nagyon megfogott! Szívből gratulálok csodaszép versedhez.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Köszönöm, kedves Hespera! Jó Téged újra köztünk látni!

 

hubart képe

Örömmel olvastam ezt a meghitt jambikus szépséget! :) 

Csilla képe

Örülök én is, ha öröm volt olvasni! :)

 

Mysty Kata képe

Olvasom és viszen osztva tovább!!

Élmény minden versed!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"