Mire ideérsz

H.Gábor Erzsébet

Mire ideérsz

Én is őrzöm kedves, őrzöm, amíg élek;

az ég küldte nékünk azt a szép tavaszt,

emlékek ölelnek, vágyom rájuk, s félek,

nem jöhet már vissza az a pillanat.

Úgy remélem mégis, hogy egyszer hazatérsz,

s szemem, szemed tüze lesz, mint hajdanán -

megvetem az ágyad, és mire ideérsz,

dús gyümölccsé érek sorsod asztalán.