Mint bábos lepke

Mikor a kertre lomhán leszáll

és csendet kiált az éjmadár,

előbújnak az apró neszek

a tettek alól, s észreveszed,

amit elfedett eddig a zaj,

a lét lármája, a zűrzavar,

vásári, olcsó szavak mögül

kitántorogva előkerül

az igazság; még hulló leple

takarja, de mint bábos lepke

gubója nyílik, pőre testén

villanó fénnyel csorgó festék.

Jó barát a csend s az igazság,

összefonódva tanítgatják

a tekervényes agyzugokat,

s jövetelükre felzuboghat

az őszinteség sodró árja

– Kasszandra nem alkuvó szája – ,

enged az önzés fojtó nyűge,

az önáltatás keserűje,

és akarsz, vagy nem, szembenézel

bűnnel, halállal, tiszta ésszel,

magad vagy bírád; a halk neszek

nem fedhetik el ítéleted.