Mint a tűz

Süt a nap, de még csak hiteget,
mosolya negédes fals vigyor;
meguntam e cudar hideget,
mikor jössz, Kikelet, mondd, mikor?

Fúj a szél, teljesen áthatott,
zsebembe nőtt mind a két kezem,
sajnálnak a parti fák amott,
hogy magam ellen így vétkezem.

Engedj be, nyisd ki a kapudat,
a fülem lefagyott, szenvedek,
mint a láz, úgy átjárt a huzat
testemen, s a lelkem benn remeg.

Elibéd szaladna a vágyam,
s ne hidd. hogy egy csókkal beérem;
mint a tűz, úgy ölelj át lágyan,
ne fogjon vissza a szemérem!