Megjelentél-szonett
Beküldte titus56 - 2017, június 5 - 20:32
Megjelentél-szonett
Nem tudom milyen nap volt - nem vasárnap-
már este volt, vagy csak késő délután,
mikor az illat helyet kér magának,
és már foltok szakadnak a fényruhán,
a házakon lopózni kezd az árnyék,
míg a nap messziről még visszanézett,
s a fák hajlongó ujjbegyére ráég,
az utolsó pipacsvörös igézet.
A szürkületben eltűnődve álltam,
csendekbe dobbanó, feszült erekkel,
és nyugtalanságomból kitaláltam,
-míg a szellőtánc színek közt keresgél-
lépted civódik koraest' neszekkel:
még nem láttalak, de már megjelentél.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, június 6 - 22:45
Permalink
Csodálattal olvasom verseidet
Csodálattal olvasom verseidet!
Gratulálok katartikus!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2017, június 7 - 11:48
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Csodás vers, tetszett.
Erzsike
Haász Irén
2017, június 8 - 17:02
Permalink
Tóth Árpád jutott eszembe.
Tóth Árpád jutott eszembe. Csodálatos!