Májusi Balaton

Illatod hozza felém a lenge szél,

partodra hív, oly kedves az érintés.

Amint nézem a hullámok gyöngy-fodrát,

érzem Ég s a Föld rejtélyes összhangját.

Tó tükrén, mélység – magasság összecseng,

visszfényében a napsugár elmereng.

Arany csillámait szórja pazaron,

a ragyogó, bíbor fényű alkonyon.

Fényhídját, homályba vonja az este,

leomló sugarát hegy mögé rejtve.

Hullámok monoton, lágy csobogása

súgja, végéhez ért a séta mára.

Schvalm Rózsa

(2015-05-21)