Lomha éj

Lomha éj

Ha tétován zizzen a lombon a szellő

és sárga sziromban árva a Hold.

A füst hajú alkony árnyai lengnek

s tompa zenében vágyakat old.

Hullik a fény, tovaillan a nappal,

elhal a fészek csacska zaja.

Utolsót bodroz és átleng az erdőn

a lassú sötétség szürke haja.

Zajtalan alszik, kormosat sóhajt,

fodrokat rezdül az erdei tó.

Párák táncain futnak az álmok

csordul a csillag s könnye fakó.

Hajlik a dombon a lomha derengés,

átbukik bokrok csipke falán.

Elsimul völgyek táncos ölében,

térdre borulva egy éji imán.

Már csókra borulnak össze a szirmok,

zárt ajakukban alszik a pír.

Illatok álmos fellege szálldos

s a szép kiterült rét harmata sír.