Kritikusaim kritikái

Beküldte Saint Germain - 2012, március 5 - 20:57

Engedelmetekkel, ebbe a blogba fogom összegyűjteni a verseimhez írt névtelen kritikákat és azokra reagálni, felvállalva, hogy néha kritikát is mondok vele.

Teszem mindezt azért, hogy legalább próbáljunk kicsit közelebb kerülni egymáshoz, mert ez így a süketek párbeszéde.

Hozzászólások

Saint Germain

2012, március 6 - 15:22

Az elutasított " Szeptember idusán " című versem:

 

Még zöldül a balkon, a rózsa, leander, 

még döng a darázs a virág kehelyén, 

de már ide hallik a szürke fiáker, 

hogy mint nyikorog a japánka helyén. 



Még rózsaszínellik a puffadó puncs is, 

de rőt mazsolája már őszi szüret, 

s lenn, Duna partján, a kislányt, a pancsist, 

kacsázni felejti a nyári szünet. 



Még barna a bőröm a múlt havi Naptól, 

még napszemüveg túr gyér hajamon, 

de szél teker át egy fád útinaplón, 

s fecske csicsergi: Na, pá balekom! 

 

 

 

A szerkesztők véleménye:

 

"Szerintem lehet átkölteni, utánérezni, fricskázni, krokizni verset, remekművet is, ha színvonalasan teszi a költő. Ennek a versnek egyetlen erénye az eredetit idéző jambikus lüktetése és rímei. A szöveg értelmetlensége ellenben maximum egy rokokó vers (nem az eredeti!) szatírájának kabaré-kuplé-szerű előadására teszik méltóvá:

"de már ide hallik a szürke fiáker,
hogy mint nyikorog a japánka helyén." Ha szellemes lenne - mert Petőfit idézné bármilyen összefüggésben - egész jó lenne. Így azonban csak értelmetlen. Én ugyanis nem értem, hogy a szürke fiáker mit jelent szeptember idusán, hogy "már" idehallik a nyikorgása. Csak én vagyok süket a jelentésére?

A pancsis kislány Petőfi idejében még nem létezett. A Pancsoló kislány című "örökzöld" sláger csak 1959-ben született meg Kovács "Esztike" ajkán. Szimpla anakronizmus a Petőfire hajazó versben.

A szeptember idusai nyári szünet, ami a "pancsis" kislányt kacsázni felejti, idétlen infantilis gyermetegsége mellett orbitális képzavar is.

A "fád" jelentése: ízetlen, kedvetlen, unalmas, sótlan. Emberre mondják, tárgyra (útinaplóra) nem nagyon hallottam.

A "pá balekom" kifejezés körülbelül szintén 1959 környékére datálható. Sem a mával, sem a verssel nem áll kapcsolatban.

---
Úgy érzem, hogy a szerző a ritmus miatt sok mindent feláldozott. Az első két sor, szerintem, nagyon jól indul, a japánkánál viszont már összeráncolódik a szemöldök, a puffadó puncsnál pedig lefordul az olvasó a székről...

 

véleményem a névtelenségbe burkolózó kritkákról:

Az egyik szerkesztő - Ágota - a Poet-on még így méltatta anno: " Baromi jó! Gratulálok! "

Ezért is bátorkodtam megjelentetni. Azt még álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen cinikus, a városomat, Szentendrét ennyire nem ismerő, a szöveget egy korba beleeröltetni akaró humortalan, merev , már-már dilettáns hozzászólásokat kapok vissza.

A fiáker ugyanis nálunk létezik, és szeptember közepét jelzi, ha az amúgy könnyű japán turisták hiányoznak róla. Híres a fagylaltunk, a puncsos, szoktak kacsázni a Duna parton, a fád szót gyakran használjuk, egy útikalauzra értve pedig szellemes, és paradox, ami szerintem egy irodalmi portálon pozitívum kellen, hogy legyen.

Petőfi verse, csak kiindulópont volt, nem a korszakot akartam visszahozni, de ezt olyan szánalmas magyaráznom. 

Úgy vélem, hogy az analízissel éppen a költészet szintézisét ölik meg itt néhányan patetikus sztaniolba csomagolva.

Sajnos a felkerült versekhez nem érkezik pozitív kritka, a kihullottak pedig gyakran ilyen értetlen, sőt sértő kritikákat kapnak.

ha adhatok egy tanácsot, akkor kérem fgoadják meg J.A. sorát:

" Jó szóval oktasd, játszani is engedd ..."

különben a Parnasszus csak hideg csarnok lesz

 

 

 

 

 

Saint Germain

2012, március 6 - 20:47

kedves Joe!

 

Köszönöm a korrekciód, díjazom, ha valaki önkritkikus. 

nekem az a tanulság, hogy bizony a kritikusok sem tévedhetetlenek, ők is sokszor első olvasatra döntenek pillanatnyi érzéseik, vagy előítéleteik által, sokszor ők is először találkoznak olyan fogalmakkal, amiről addig fogalmuk sem volt, és ők sem képesek sokszor három egyébként össze nem illő szót mégis egésznek látni.

megtanultam, hogy a szerkesztőnek is meg kell küzdenie azzal, ha egy vers nem egyetlen korból származó kifejezésekkel operál, ha sok társadalmi réteg igényeinek szeretne megfelelni, ha csak szórakoztatni szeretne.

A fiáker üresben nyikorog, nem pedig, ha súly van alatta.

Most nyikorgok, mint a fiáker! :(

 

Köszönöm, hogy hozzászóltál és merted vállalni a véleményed!

 

Üdvözlettel: Germain

A vers csak indulásként és a verselésében hajaz a petőfi versre, no meg az ellentétpárokkal, egyébként modern környezetbe ágyazott. Ráadásul nem az élet-halál ellentétét állítja középpontba, amiként Petőfi tette. 

Weinberger

2012, március 7 - 09:08

Amit alább leírok, általánosabb jellegű, nem konkrétan ehhez a vershez vagy a hozzá megfogalmazott szerkesztői észrevételekhez kapcsolódik. Azért tartom fontosnak, mert talán más versbeküldők sincsenek pontosan tisztában a szerkesztési (elbírálási) munkamenettel. A jobb áttekinthetőség érdekében pontokba szedtem az egyes fázisokat.

  1. Minden beküldött vershez megteheti észrevételét a jelenleg gyakorlatilag tíz tagú szerkesztői gárda bármely tagja. Ezek kifejezetten "munkaészrevételek", nem feltétlenül a "külvilágnak" szánva, egy belső szakmai beszélgetés hangnemében, olykor egymással is több lépcsőben vitázva. Nem feltétel, hogy bármely szerkesztő elolvassa a korábbi hozzászólásokat; ha úgy dönt, hogy előszörre csupán a saját benyomása alpján dönt, átugorhatja őket. Később persze módja van megismerkedni velük és kifejeznie egyet (nem) értését. Fontos részlet, hogy a versről való döntés (elfogadás vagy elutasítás) után archiváljuk a verset tartalmazó teljes oldalt, az összes eredeti szerkesztői észrevétellel.
     
  2. A vers sorsáról a szerző személyes üzenetet kap. Ebből megtudhatja, hogy a versét milyen szinten fogadta el a Szerkesztőség, mint testület - vagy, kedvezőtlenebb esetben, hogy a verse ezúttal nem került fel a hegyre. Mindez kötelező része a munkamenetnek. Van továbbá egy ajánlott része: a versnek a megfelelő szinten való elhelyezéséért felelős adott heti ügyeletes szerkesztő a megőrzött szerkesztői észrevételekből készít egy rövidített összefoglalót és csatolja azt a szerzőnek küldött üzenethez. Itt tehát két személy közötti zárt kommunikációról van szó: ennek az összegezésnek a tartalmát az ügyeletes szerkesztő nem vitatja meg a többiekkel, hanem saját ízlése szerint válogatja össze. Semmiféle kötelezettsége nincs arra nézve, hogy minden észrevételnek (vagy lényegének) szerepelnie kell. Természetesen ha a szerző válaszol, képesnek kell lennie megindokolni, hogy mi miért került az üzenetbe.

Saint Germain

2012, március 7 - 21:29

Kedves Weinberger!

 

Hálásan köszönöm a tájékoztatást. Úgy vélem a tisztább viszonyok érdekében ezt talán egy másik blogban, vagy oldalon is rögzíteni kéne.

Ha esetleg gond, hogy a magánbeszélgetést itt nyilvánossá tettem, és ezáltal kikerültek a "munkapad" részletei, és így esetleg némely kritikus megmosolyogtató hozzánemértése is napvilágra került, akkor elnézést kérek.

Ezen kínos esetek elkerülése érdekében kérem, hogy elutasított verseimről ne küldjetek kritikát, mert nem fogom bírni megállni, hogy ne reflektáljak rá.

nem szeretnék Szabó Lőrinc nyomdokába lépni az ügyben, hogy mindegyik versemhez csatolnom kelljen egy profán magyarázatot.

 

További jó munkát, és sok szép verset tőlem is. :)

 

Üdvözlettel: Saint-Germain 

Weinberger

2012, március 8 - 09:01

Kedves Germain,

Röviden, csak a lényeget kiemelve reagálok:

  1. A szerkesztői munkamenetnek az a része, amelyet a fenti 2. pont alatt igyekeztem leírni, még nem kőbe vésett örök szabály, ezért nem is szenteltünk neki külön oldalt.
     
  2. "Némely kritikus megmosolyogtató hozzánemértése" szerintem név szerint nem derült ki; ha van mégis ilyen érzésed, azt sajnálnám, mert ha megalapozott, az a teljes testületre vet rossz fényt.
     
  3. Nem tehetjük meg, hogy ne küldjünk kritikát egy adott szerzőnek az általunk egy adott kategóriába sorolt verseiről (a többiről meg küldjünk). Tanulni, okulni csak ilyesmiből lehet: nemcsak a "felsőbbrendű" szerkesztői észrevételekből, de a szerző reagálásaiból is. Ne fosszál meg minket az utóbbitól!
     
  4. Semmi baj nincs azzal, ha minden versedhez készítesz, ahogy írtad, "profán magyarázatot". Ha ezt még a vers megírása előtt (vagy közben) teszed, legalább lesz egy vezárfonalad, és a könnyebbik módon, még prózai formában ellenőrizheted, hogy nincs-e logikai, ténybeli stb. tévedés a vázlatban. És ha más eredménye talán nem is lesz, de a majdani életrajzíród dolgát jelentősen megkönnyíted vele. smiley

Neked is további jó munkát és kedvező bírálatokat kívánok (tólünk is, más felületeken is).

Saint Germain

2012, március 11 - 18:33

kedves Weinberger!

 

"Némely kritikus megmosolyogtató hozzánemértése" szerintem név szerint nem derült ki; ha van mégis ilyen érzésed, azt sajnálnám, mert ha megalapozott, az a teljes testületre vet rossz fényt." - írod. Sajnálom, de mivel a névtelenség homályába burkolózik mindük, ezért sajna vállalniuk kell ezt a kellemetlenséget.

 

üdv: Germain

Saint Germain

2012, március 11 - 18:55

 

Ezúttal az elutasított: "A pestis" c. versem kritikáját kritizálnám.
Először is, a vers:
 
A pestis
 
 Szentendrének Fő terén áll a Pestis-kereszt, 
hálából, mert a ragály elkerülte a várost. 
Embert is áldoztak, de oltárát ne keresd, 
a macskakőtúrástól nem kezed lesz sáros. 
 
Fejjel lefelé lett eltemetve a szentem, 
kitárt karjaival e barokk kereszt alá, 
ördögűzésképpen, amolyan tükörben, 
azóta sem arat itt az élőholt halál. 
 
Városi legendák őrzik ezt a rémhírt, 
a világirodalom már Camus-ün nevelkedik, 
Tőle ismerjük, ha egy pestises felsír, 
majd Dr. Rieu-vel az égbe emelkedik. 
 
De mi vissza a Földre, hol vessük pillantásunk 
a macskakövekre a Pestis-kereszt körül! 
Lehajtott fejünkkel így a művészetbe ásunk: 
a kövekre kép faragva, melynek még Isten is örül. 
 
Egyikén csiga, vagy talán labirint, 
másikán levél, vagy térképféle látszik, 
itt egy homokóra, mely a Proust időre int, 
ott egy koboldocska, ki lámpásával játszik. 
 
Ötödik porladó, vízmosta gorgófő, 
amott Barcsay Jenőnek villanykörte feje, 
ez meg Dinó akar lenni? ... ehh, üsse kő! ... 
de már nem nyolc a nyolcadik: tán egy vadkannak helye? 
 
Ám nem látom a lényt rajt’, csak a szúrós szemét, 
Cipollaként igéz, hegyes fél agyara, 
homloka ráncában az ember lesz a szemét, 
rajta bakancs tapos, disznófej nagyura. 
 
Fekete nadrágja vas Martensbe tűrve, 
feje fehér bőrke tollas sapka alatt, 
társai százával várnak a térre gyűlve, 
honnan repülnöm kéne, mert itt nem csak a part szakad. 
 
De csak járok köztük bénán, galambként tipegve, 
olajágam régen széttépte száz zászló, 
most fehér rózsát szórok hínártól lihegve, 
mint a Scholl-testvérek a szép árják közé anno. 
 
Honnan jött-e sereg, mi szél fútta erre, 
s miért fújják dühből az elhangolt harsonát, 
miért esküdöznek vérre, becsületre, 
s ordítnak kényszerrel non grata personát? 
 
A tér harangjai meg hallgatnak kínból, 
hát szélként kell cibálnom a rongy harangkötelet, 
és noteszlapokat fújni ki egy jeltelen sírból, 
s versekkel cáfolni, hogy a harag kötelez. 
 
A Költő így prófétált: "...ős patkány terjeszt kórt ...", 
de ki lesz Dr. Rieu, ki a tizenharmadik? 
Az erőltetett menettől már nem látom az új sort... 
...a varjak csak kárognak... tűkristály havazik...
 
 
A kritika: "Tanvers, abban az értelemben, hogy magán viseli szerzőjének, mint versírónak néhány pozitív és összes negatív jegyét. Folyik, ömlik, örvénylik, körbevesz, lehúz... Bár a nagy folyamok mozgásának legalább van valamiféle ritmusa, ha más nem, akkor az apály-dagály, vagy az évente ismétlődő ciklus. Itt semmi nincs. Egymásra hányt töredékek mások különféle műveiből, több helyen is rossz helyesírással, megkezdetlen vagy befejezetlen mondat-töredékek, képtelen képek, csikorgó rímek... Önparódia? Mert azért valljuk be, nem kis feladat úgy leírni negyvennyolc sort, hogy közülük egyetlen egy se kapcsolódjék a következőhöz. Van a Parnasszusnak olyan foka, hogy "Elrettentő példák"?"
 
Első reakcióm: " Hát ez hülye! ", aztán moderáltam magam, mert azért egy irodalmi oldal szerkesztője csak nem lehet ennyire képzetlen, hogy ne értsen meg ebből legalább huszonnégy összefüggő sort. A sok szerkesztő által dilettáns költőknek tartott Poet-osok közül sokan még a sorok között is tudtak olvasni, és megértették, de azért leírom ide a magát  amatőr szerkesztőnek tartó véleményezőnek: ez a vers a nácizmus térhódításának elutasításáról szól. Így kapcsolódik össze Camus pestise, a József Attila idézet, Radnóti erőltetett menete, a noteszlapok, a Scholl testvérek. Kiragadott idézetekkel, montázsszerűen felvillantva jobban érzékelhető, befogható, elrémíszthetőbb ez a világ, és nem kívánom a szerkesztőnek azt, amit a valóságban átéltem Szentendre Fő terén egy ilyen fekete ruhás dzsembori alkalmából, amit nem az ő stílusukban, hanem versben, művészi eszközökkel próbáltam elutasítani és a figyelmet felhívni.
Szentendre Fő tere, a valóságos és a jelképes pestis  köti össze a vers három részét, mely három időt jelenít meg: az első a ködös múlt, a második - a szobrászok által kifaragott macskakövek - a színes jelen, a művészet, a harmadik pedig a dísztelen, sötét jövő képe, amelyik tapos ezeken a köveken, és amelyik a művészet meg nem értésével kezdődik.
 
Örülök, ha segíthettem: Germain 

Weinberger

2012, március 12 - 13:28

Kétségtelen, hogy a szöveg megalkotójának megvan az az előnye, hogy nagyjából tudja, mi járt a fejében, amikor egy-egy szövegét megírta. Ő dönti el, hogy abban a folyamatban, amely során a gondolatoktól a szövegig eljut, milyen mértékű elvonatkoztatást és áttételezést használ. Egy viszont biztos: érdemes abban a tudatban tennie ezt, hogy a vershez a fentihez hasonló magyarázat nem gemkapcsozható hozzá. Vagy, hogy klasszikust idézzek: "Nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani."

Saint Germain

2012, március 12 - 20:58

Egy magát verskritikusnak tartónak meg meg van az az előnye, hogy legyalázhasson verseket, amivel csak félműveltségét , vagy érzéketlenségét palástolja mind a témával, mind a szerzővel kapcsolatban.

Weinberger

2012, március 12 - 22:11

A dialógus részemről egyszer és mindenkorra való lezárásaként az alábbiakat tartom érdemesnek hozzáfűzni:

  1. Többször is tudtul adta minden itt felkért szerkesztő, hogy nem tartja magát verskritikusnak. Amatőr szinten tanulgat valami hasonlót, aminek elekrülhetetlen része, hogy nincs biztosítva a tévedés lehetőségével szemben (akárcsak persze a profi kritikusok).
     
  2. Ha irigyled a lehetőséget, hogy "legyalázgathasd" mások verseit, állj be Te is amatőr szerkesztőnek. És egy javaslat: kezeld helyén bizonyos portálok felkent szakértőinek magasztaló hozsannázását.
     
  3. A félműveltségnek talán legbiztosabb jele, ha valaki unos-untalan és indokolatlanul idézgeti közismert (?) szövegek közismert (?) részleteit. Ami az érzéketlenséget illeti, a kollégáim nevében nem tudok nyilatkozni. Mivel azonban legalább másfél éven keresztül mutattam rá a szövegeidben kétségtelenül meglevő pozitívumok mellett a rendkívül könnyen javítható negatívumokra, tökéletesen eredménytelenül, a jövőben én is biztosíthatlak az esetleg még ide küldött szövegeidet kísérő teljes érdektelenségemről.
lnpeters képe

lnpeters

2012, március 13 - 08:36

Kár ezért a szófolyamért. Még nem jutott eszedbe, hogy ehelyett a rosszízűen teátrális támadás-mentegetődzés helyett, a verseny utáni bosszúsakkok csikorgóan izzadságos abszurd rítusa helyett egyszerűen - jobb verseket kellene írnod?

 

Pete László Miklós (L. N. Peters)