Krónikáink Rif-hegyei

Krónikáink Rif-hegyei
Merre magasodnak?
Hágóikat oltalmazzák
Még ma is
A Holtak...

Őstörténet-lószerszámnak
Felszökött az ára,
Hiába csereberéltük
Finnugor zablára.

Ami gesztákban maradt ránk -
Aprócska Múlt-pászta -
A Schlözer-féle "tudomány"
Csontig lenullázta.

Krónikáink Rif-hegyei
Homályba süllyedve,
Múltunk nagy, korhadt ajtaja
El lett vetemedve.

Idegen gyümölcs lettünk az
Indogermán ágon,
Őshazánkat a sarkkörre
Helyezte a kánon.

Múltunkat kánon-szabályok
Hangosan tagadták,
Ami maradt, szomszédaink
Magukra íratták.

Így köszöntött ránk a sötét
Huszadik évszázad,
Területrablás, utána
Sokféle gyalázat.

Krónikáink Rif-hegyei
Hol néznek az égre?
Vissza kéne már szereznünk
Az arcunkat végre.

Krónikáink Rif-hegyei
Időtlen magányban,
Ma már szét lehetne nézni
Végre Szkítiában.

Eljön végre a mesterkélt
Őstörténet veszte?
Az "őshazát" idehaza
Senki se kereste...

Nyelvünket vándoroltatják,
Mivelhogy nem árja,
Pedig nem jött az sehonnan,
Itt volt a Hazája.

Előbb Baján, aztán Árpád
Jöttek hont foglalni?
Krónikáink szerint inkább
Hont visszafoglalni...

Krónikáink Rif-hegyei
Múltunk ködös éke...
Legyen szép
Magyar Jövendő,
Biztonság és
Béke.