Kőomlás

Egy életünk van, és nem kezdhetjük újra,

amit elrontottunk, mind árnyékként követ,

hiába akarunk lépni napos útra,

lábunk elé görögnek az átlépett kövek.

Egy életünk van, és ezt kell élnünk végig,

ha megbotlunk egy kőben, még felkelhetünk,

de túl sok a kő, s lábunk több sebből vérzik,

kimászunk az útról, s többé már nem szenvedünk.