Kipereg-mondóka

Mondóka

Kipereg a felhő

gyöngyös cseppel,

nyikorog az erdő,

sajgó tánc.

Tovasuhan ékes

vérző lombbal,

beleremeg olykor

felleg-lánc.

Lepotyog a fákról

pompás éke,

betemeti lassan

sárgult máz.

Didereg az ág-bog

reszket álma,

tavaszi reményt most

szellő ráz.

Tovasuhan fényes,

kékes éggel,

leborul a Nap már,

földig bús.

Pityereg a fákon

harmat cseppje,

lepereg a földre,

álom-dús.

Zizeg az avar majd

lomhán szunnyad,

puha takaróban

szellő-kés.

Felemeli vérző

pompás lelkét,

szineibe' őszi

álmot vés.