Kék hold

 

 

Kék holdat úsztató éjszaka

megbántott kedvesem végszava.

Ajkáról elszállt a búcsúszó,

tudtam, már sohasem tér haza.

 

Elröppent, akár a kis bogár

elidőz virágok hímporán,

nem marad nyoma sem, elrepül

gondtalan, felejti birtokát.

 

Kék hold, te dölyfösen trónoló,

örökös bánatot hordozó,

rongyfelhők foszlassák arcodat,

temessen magába zord folyó.

 

 

Hozzászólások

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Irénke!

Éppen ma olvastam a kék Holdról, ami nem is kék, hanem az a jelenség, amikor egy hónapon belül kétszer is van holdtölte. Ezt csak felvezetésként írtam. A versed a kék Hold "mellékhatása"? A kedves a Hold miatt távozik, s ezért haragszol a Holdra?  Pedig nem a Hold hibája. :)

Tetszett a versed ritmusa.

Aysa

 

Haász Irén képe

Tudod, Aysa, bizonyos lelkiállapotban az ember már a világra is haragszik, nem szűkíti le egy emberre...:)

Napokig láttam a kék holdat a neten, írtam is, hogy felénk bizony sárga volt...:)))) De a képek mégis megihlettek.

Köszönöm az olvasást, véleményt.

Mysty Kata képe

 Kék a Színem, itt a szívem!És versre inspirálsz!Ölellek!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Örülök, Katám, és köszönöm.

Haász Irén képe

Köszönöm, Joe.

Nekem nem zavar ritmusban a névelő, és ha eltérek a szabálytól, mindig van, aki megjegyzi, milyen kár...:) Ha viszont maradok a szabályos ritmusnál, akkor meg az a kifogás. Úgyhogy nehéz kérdés ez, sokat vacillálok rajta régóta. Egyenlőre verseimben általában maradok szabályos, a műfordításokban nem annyira. De egyre inkább hajlok arra, hogy bizony nyugodtan el lehet térni a szabálytól, legalábbis egy - két szótaggal...

Ki tudja, később mire jutok... így haladunk a szabadvers felé...?

hzsike képe

Bennem is mocorgott a téma, mert valahogy elcsábított a "Kék Hold" puszta léte, ténye, de nem volt eddig rá időm.

Most is unokázom. Szeretettel olvastam szép versedet, Irénkém. A középső vsz. rímeit én is "simogatnám" még egy picit. Érdemes, mert remek a vers.

Ölellek:Zsike :)

Haász Irén képe

Köszönöm, Zsikém. :)

Sztancsik Éva képe

Kedves Irén!

Szokásomhoz híven nem olvastam el az előttem szólókat. (Időhiány, befolyásolhatóság...stb. okán.) Tetszett a lüktetés, a dallam, bár imitt-amott én másképp csengetném, ha belőlem szólna. De ez a Tiéd, nem vitatom. Ám a rímek a középső versszakban...nos (bogár-porán-tokát)...azon talán mégis el kéne gondolkodni. :) Nagy szeretettel olvastalak és remek az ötlet, a megfogalmazás, s a verselés is. (Én a Hold-at nagy kezdőbetűvel írnám. :) ) Éva

Haász Irén képe

Évikém, végülis asszonáncok, gondoltam, elmegy. De magam is vacilláltam rajta. Megerősítettetek. Köszönöm.

Haász Irén képe

A javítás: 

Eltűnt, mint hegyről a vízesés,

mint hullócsillag, ha vizet ért,

szivárvány íve, ha kiderül;

elázó vízfesték-színezés.

 

Mi a vélemény?

Elhagyom a névelőt is Joe tanácsa szerint, és úgy fájt helyett megbántott lesz.

Sztancsik Éva képe

Szerintem jobb lett, kedves. :) Szeretettel. Éva

Haász Irén képe

Köszönöm, Évi!

hzsike képe

Irénkém! Én is írtam egy variációt a középső versszakra. :)

Íme:

Megszökött, mint aki élni fél,
keserű bánatom égig ér.
Haldokló csillagok - mély a gyász,
elmúlást sirat a déli szél.
 

Ölellek. Zsike :)

Haász Irén képe

Drága Zsikém, szépet írtál, de nem fejezi ki azt, amit én akarok. Puha, lágy, csengő-bongó a Tiéd, a keserű, haldokló, stb. szavak ellenére, mintha ringatna. Holott én ökölcsapást, pofont, hirtelen és váratlan  visszavonhatatlanságot akarok leírni... :)))