Karácsonyi ábrándok

 
 
Karácsonyi harangra a hómezők felett, 
ha csendül édes hangja, én múltba révedek, 
és félig elfelejtett 
helyek, arcok, szerelmek 
vágyát ébreszti bennem a bús emlékezet,
Karácsonyi harangra a hómezők felett.
 
A háborgó jelennek habjaiból kelve, 
felemás érzelemmel, félelemmel telve 
látjuk, az Éden lelkünk 
vágyaiból is eltűnt,
Atlantisz múlt világa oly gyászos és kedves,
A háborgó jelennek habjaiból kelve.
 
Ha zord December kelti Karácsony jókedvét, 
a legbúsabb is sejti, volt öröm régesrég. 
S előhív néhány képet 
ifjúkorából; réved, 
s az idő lencséjén át túlozza érdemét,
Ha zord December kelti felhőtlen jókedvét.
 
Mikor fagyöngy és magyal csüng le, azt gondolom, 
boldogsághozó angyal volt néhány bolondom.
Nem minden bölcs vagy rabbi 
képes elménknek adni 
oly örömet, mit egy csók-emlékre áldozom,
Mikor fagyöngy és magyal csüng le, azt gondolom.
 
A Szeretet az élet, csak ez ád viszonzást, 
ez mindőnknek az évek során lesz bizonyság, 
fullánkot rejt a víg, szép, 
csekély vigasz a hírnév, 
s a jólét fantom; megcsal, ha várod, viszontlásd,
A Szeretet az élet, csak ez ád viszonzást.
 
Karácsonyi harangok ezüst hangja, ha cseng, 
s dallamos rímre hangol a szétolvadó csend, 
szeretet kell, és béke, 
örök Isten vidéke, 
gyűlölet, vétkek vége, teremjen meg a rend,
Karácsonyi harangok ezüst hangja, ha cseng.
 
 
 
Ella Wheeler Wilcox: Christmas fancies
 
When Christmas bells are swinging above the fields of snow, 
We hear sweet voices ringing from lands of long ago.
And etched on vacant places, 
Are half forgotten faces
Of friends we used to cherish, and loves we used to know –
When Christmas bells are swinging above the fields of snow.
 
Uprising from the ocean of the present surging near, 
We see, with strange emotion that is not free from fear, 
That continent Elysian
Long vanished from our vision, 
Youth’s lovely lost Atlantis, so mourned for and so dear, 
Uprising from the ocean of the present surging near.
 
When gloomy gray Decembers are roused to Christmas mirth, 
The dullest life remembers there once was joy on earth, 
And draws from youth’s recesses
Some memory it possesses, 
And, gazing through the lens of time, exaggerates its worth, 
When gloomy gray December is roused to Christmas mirth.
 
When hanging up the holly or mistletoe, I wis
Each heart recalls some folly that lit the world with bliss.
Not all the seers and sages
With wisdom of the ages
Can give the mind such pleasure as memories of that kiss
When hanging up the holly or mistletoe, I wis.
 
For life was made for loving, and love alone repays, 
As passing years are proving for all of Time’s sad ways.
There lies a sting in pleasure, 
And fame gives shallow measure, 
And wealth is but a phantom that mocks the restless days, 
For life was made for loving, and only loving pays.
 
When Christmas bells are pelting the air with silver chimes, 
And silences are melting to soft, melodious rhymes, 
Let Love, the worlds beginning, 
End fear and hate and sinning; 
Let Love, the God Eternal, be worshipped in all climes
When Christmas bells are pelting the air with silver chimes. 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Gyönyörködtem...Jó volt! Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép vers, kedves Irénke.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

hzsike képe

Szépen csilingel ez a vers is, kedves Irénkém, akár a karácsonyi ezüstcsengettyűk.

Biztos nem volt könnyű lefordítani.

Ölellek:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Nekem is nagyon tetszett, köszönöm neked az élményt.

Kellemes Karácsonyt!

Erzsike

Haász Irén képe

Köszönöm szépen!

Egyben boldog Karácsonyt és Új Évet kívánok sok szeretettel!