Hold mögött

 
Hold mögött
 
Két karod ha csillagot varázsol,
rám tapad naponta szürke ingem.
Hold mögött halott tükörbe lángol,
szép egedbe roskadó erényem.
 
Szél se jár, ha fátylakat terítve,
halk melódiát zenél az alkony
Lépteim mögött sötét az este,
fénybe zárva csillagod barangol.
 
Földre hull, sziromcsodányi álom,
látomás ragyog szemembe égve.
Vak sötétbe csendesült világom
lelkem adja fényedér' cserébe.

 

 

 

Hozzászólások

hzsike képe

Remek trocheusok, nagyon szép vers.  :)

Szeretettel olvastam itt is.

Zsike :)

titus56 képe

Nagyon köszönöm Zsike!

 

titus56

zelgitta képe

Mint valami ballada, de legalábbis népmese...(az utolsó két sor elvarázsolt-elátkozott mesehőst idéz)

László, gratulálok!

Brigitta

       

titus56 képe

Nagyon köszönöm Brigitta!

 

titus56

Csilla képe

Szép a dallama, a téma, tartalom pedig olyan "titusos". :-) Néha azt sem tudom miről szól, csak érzem a hangulatát.:)

titus56 képe

:D  köszönöm Csilla!

 

Meglepne, ha elárulnám, hogy magam is "hangulatverseknek" tartom az ehez hasonló írásaimat? Hát ige, ha már nem tudok "zinásat", igyekszem amúgy "titusosan" sorokat faragni.

 

titus56