Hol az élet utak véget érnek

Hol az élet utak véget érnek

Temetők néma csendjében ma este,

mintha a csillagos ég tükröződne.

Mécsesek és gyertyák villódzó fénye

vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,

csak a porladó test rejlik a mélyben.

Testben a lélek nem lakik odalent,

más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován, idéz fel most a képzelet

halovány gyertyafényben emlékeket.

Fájdalom elpihent már békességben,

majdani találkozás reményében.

Az idő malma őrli perceinket,

s akik most idézzük emlékeinket,

felettünk is elsuhannak az évek,

mi is elmegyünk, ha szólít a végzet.

Hová - merre, hit reménye felelet.

Átvilágít síri, sötét éjjelen

a hajnalcsillag ragyogón, fényesen.

Fénye feldereng szívben és lélekben.

Schvalm Rózsa

(2011-11-01)