Hajófürt - Visszatérés Neszmélyre

   Szőlőfürt-emlékeimből szemezgetek...

Elhagytam Neszmély kikötőjébe kapaszkodó életemet. Egy hétbe sűrűsödött életemet, hol új barátokra, élményekre leltem, hol tanulva kikapcsoltam - energiaaszúkat szürcsölve...                                                                    ...A mai órára Kukorelly Endre is kíváncsi - én meg őrá. Turczi István kérésére felolvassuk feladatra írt versünket, majd Endre kívánságára régebbi írásainkat is..                                                                                Marcell jegyzeteibe "sűrűsödik", majd kiemel párat. Laci meg előveszi egyik kötetét és abból olvas fel. Úgy gondolja, Endre értékeli a humorosabb költeményeket. Nem így történt.. Pedig felizzíthatta volna a lélek mélyebb síkjaiból meg- s átélt ragyogó alkotásait is - szerintem.                            Én a Szonett a Nőről és a szintén szonett Ártatlány-t ismertetem az íróval. Meglepetésemre Kukorelly Endre elkérte mappámat és elolvasta még egyszer a csecsemő lelkébe bújtatott versemet:                                      - Látom, formailag jó vagy - jegyezte meg, majd javasolta, írjunk mást is a verseken kívül, majd elmondom, mit...                                                       - Verseket akkor írjunk, amikor már annyira megérlelődött bennünk, hogy szinte kirobban...- És még mondta, mondta ezt akkor amikor a hűsítő fedélzet képzeletbeli lugasában jókedvem szőlőfürtjei lógtak, s a tanulni vágyó boldogsága  mosollyá olvadt ereimben.                                             Endre prózára ösztökélt minket, írjunk naplót, amely a miénk, ahová bezárhatjuk titkos gondolatainkat is.                                                         Az előző esti előadáson láttam, prózákat is írt, hogy ezek naplók avagy sem, nem tudhatom, de azt igen, felkeltette az érdeklődésemet.        Forgatom köteteit, majd Samunadrág című gyermekeknek írt mesekönyvével ismerkedem. Amelyből Endre saját előadásban több gyerekszájszerű verset felolvasott - nagy sikerrel.   Gyerekbőrbe bújtatott gondolatok, jutott eszembe a meghökkentő rímek hallatán. Ekkor döbbentem rá, mi lehet az írás eredeti célja: Ébresszen fel, zökkentsen ki Csipkerózsika álmunkból...                                                                        István lakókocsijában többször jártam. A sérült láb masszírozásra szorult és rengeteg energiára.. Majd jégkockára, hűsíteni a forró vérömlenyt.. Ilyenkor még közelebb kerültem összetett személyiségéhez, kezdett kibontakozni előttem a költő, az ember.                                                     Nézegetem az általa dedikált Áthalások című kötetét, a megtisztelő ajándékkönyvben barátomnak nevez, a füvek és a kozmosz jegyében.   - Amikor a kötet megjelent, még volt lehetőség reklámra óriásplakáton. Volt olyan ismerősöm, aki amikor meglátott' még aznap felkeresett. Jól esett a látogatása - mondta később István. Mikor hazafelé ment, nagy fekete autójából kinézett, szemén sötét napszemüvege - éreztem a mögüle kiáradó szeretetet...                                                                                  Állok Neszmély legmagasabb és leggyönyörűbb pontján, ahová tekergő utakon át jutottam, fel a szőlészetbe, üde borért, fehérért, vörösért sóvárogva. Még a törkölyt is vinném...Kifelé menet szememmel (is) megörökíteném az alant átvonuló tájat s vidéket. Az elkanyarodó Dunát, mely a Dunakanyart juttatja eszembe,  Váctól Szobig. ahol élek.          Nézek a felkapaszkodó hegyoldalra, az éltető nedűvel bearanyozott földre, nézek a neszmélyi Dunára. Látom a messzeségben elúszó  "sálat", amely  kéken remegve beléömlik a felettünk várakozó égbe...