Jelenlegi hely

Hajnalodsz

Beküldte titus56 - 2017, május 28 - 07:48

Hajnalodsz

Szénfeketén gyűr ma ráncot,

a sötétség csillagtáncot

eltakarva hull a földre,

hold a szemét bekötötte,

és fénytelen csend-csalitban,

mint egy átokverte sírban,

elkószált álmok hevernek,

fény borzolja fel a kertet,

tegnapból most mára ébred,

ég alján a nap teérted,

apró fények tornyosulnak,

eléd térdel le a múltad,

éjbe felejtett kövekre

nehezül a bánat terhe,

új dallamot fon az ének,

felragyogva látlak szépnek.

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna

2017, május 29 - 10:55

Permalink

Egyetlen, többszörösen

Egyetlen, többszörösen összetett mondatba fontad egy érzés újjáéledését. Jól értem-e? Örömmel olvasom verseidet, ha nem is írok kommentet. Csupa jó szándék vezérel, mikor azt írom: ilyenkor ne csak vesszőt használj. Gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna