Ha nem indulnak, leszállok!
Erwin Rommel a második világháború egyik legismertebb német tábornoka volt, ellenségei is igen jó véleménnyel voltak róla. Még Winston Churchill is nagy hadvezérnek minősítette. Honfitársai meg egyenesen a páncélos hadviselés Seydlitz-ének minősítették.
Híres volt aktivitásáról, munkabírásáról és bátorságáról. Fáradhatatlan volt.
Támadás idején rendszerint az élen haladó harckocsiban ült. Máskor Fieseler Storch típusú könnyű repülőgépéről vizsgálta a saját és az ellenséges állásokat.
A katonái rajongtak érte, Rommel pedig rendkívül bajtársias volt, de adott esetben szigorú, sőt goromba is tudott lenni.
Egyszer valamelyik német gépesített szakasz kivonta magát a harcból. Járműveikkel félreálltak egy homokdűne mögé, a katonák kényelembe helyezték magukat, napernyőik alatt ettek-ittak, szundikáltak vagy cigarettáztak. A néhány kilométerről hallatszó heves ágyúdörgés nem zavarta őket.
Javában tartott a piknik, amikor repülőgép zaját hallották. Néhányan kidugták a fejüket, hátha légiveszély.
- Ne féljetek! – mondta egy tizedes. – A mienk. Egy Storch. Könnyű futárgép.
A Storch (Gólya) elrepült felettük, aztán visszatért.
- Biztos irigykedik ránk a pilóta.
- Csak ne irigykedjen! Ott fent hűvösebb van!
A következő pillanatban valami nagyot koppant az egyik páncélautó hűtőházán.
- Mi a fene? Bomba?
Rosszabb volt annál. A kis fémdobozban cetli, rajta kézírás:
- Ha azonnal el nem indulnak, leszállok! Rommel.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, január 26 - 18:21
Permalink
Régi szép idők, URH nélkül
Régi szép idők, URH nélkül volt a szakasz...? Azt hiszem, akkor tábori telefont kurbliztak...ezek szerint a levegőből nem volt összeköttetés.
hubart
2015, január 26 - 21:34
Permalink
Volt már rádiókapcsolat a
Volt már rádiókapcsolat a második világháború idején, de azon parancsot, vagy katonai információt csak kódolva volt szabad küldeni, mert az ellenség is fogta a jeleket. A seregben hiradós voltam, (1974-ben) és még nekünk is kurblis tábori telefonunk volt.