Hűvös esték

Vén homokdűnéken csípős szél futkos át,
a didergő égen szakad a pufajka.
Mohón keresi, míg elkékül az ajka,
az elfogyó Holdnak pálinkás butykosát.

Ott kint nagykabátban ténfereg a lélek,
céda ábrándokkal összebújna máris.
Könnyező, csupasz ág a hamis kaláris,
régmúltnak ködében elmosódott élek.

Sorsod kővázában ottfelejtett virág,
nem segítenek az elmotyorgott imák,
vesd tűzre a szíved szomorító gondját!

Gyere, hű barátom, terítve az asztal,
foszló bélű kenyér, szalonna marasztal,
hadd járja a világ ott kint a bolondját!