Hálaszó

Mysty Kata
Hálaszó?!
 
Könnyröptető minden szó,
oly balgán bök el magától.
Füstölgő kémény a trágár,
szíven talál, a kanyargó!
Nyelvcsúzli csúnyán leráz,
bántón sziszeg a szitok,
durva az Istenkáromló!

Virágos mosolyba röppen
szerelmes csók-lehelete.

A "jaj" - Istenig visz el,
de csak hézagpótló csupán.
A tiltó - Ó! - a nevelő ,
néha meg "vizeslepedő!"
Igenek halványulnak,
a nemek megvadulnak!

Miért fogynak el végleg,
 - a köszönő, megbánó,
 megbocsájtásra indító,
no és vajon - a hálaszó?!

Válaszút : a becsületszó!

 Szapora az indulatszó.
 Viszonyszósokaság heves!
Nem mehetsz el mellette
 zokszó nélkül - Halandó!